A Férfi élete

Lyrics

(Intro) Én láttam őt, mikor nem nézte más, nem volt nagy jelenet, csak halk roskadás. Nem hős volt ő, csak fáradt férfi, aki nem tudott már szépen kérni. (Verse) Pilis utcáin az éj ráragadt, a kabátján hideg, a lelkén salak. Nem mondta soha, hogy mennyire fáj, csak ment tovább, mert menni muszáj. Kávé a kézben, szemében homály, három óra múlt, de benne nincs nyár. A rádió serceg, a város alszik, ő meg csak figyel, míg belül omlik. Nem volt benne semmi szoborba való, volt rossz döntés, düh, meg elharapott szó. Volt benne árnyék, amitől félt a fény, de néha én láttam: remegett szegény. (Pre-Chorus) És talán sírt, mikor bezárult az ajtó, mikor nem látta főnök, társ, se járó. Csak ült a csendben, mint megvert idő, és nem maradt más, csak ő meg az ő. (Chorus) Он не герой, он просто устал, Ночь на плечах, и холодный вокзал. Он молча терпел, когда сердце болит, И только во тьме его боль говорит. Nem hős ő, csak ember, ki túl sokat nyel, ki nappal még áll, de éjjel fogy el. Egy nő szemében nem vas, nem király, csak sebzett férfi, ki haza se talál. (Verse) Láttam, mikor pánik ült a mellén, mégis nevetett egy fél mondat szélén. Mintha a tréfa tartaná egyben, míg minden repedés táncol a csendben. Mondta, hogy jól van, én tudtam: hazudik, mert így beszél az, ki régen alig alszik. A szeme alatt ott lakott az éj, a mosolya mögött rozsdás volt a remény. Volt, hogy a múltja mellénk ült némán, mint sötét vendég egy konyha asztalán. Nem kérdezett, csak nézte a falat, és benne valami csendben megszakadt. Akiket felnevelt, vitték a nevét, ő meg cipelte tovább a nehezét. Nem mondta nekik, hogy benne mi ég, csak állt mögöttük, mint kopott menedék. (Pre-Chorus) Én nőként nem a keménységét láttam, hanem a fáradtságot minden szavában. Azt, hogy néha már nem győzni akart, csak túlélni még egy rohadt vihart. (Chorus) Он не герой, он просто устал, Ночь на плечах, и холодный вокзал. Он молча терпел, когда сердце болит, И только во тьме его боль говорит. Nem hős ő, csak ember, ki túl sokat nyel, ki nappal még áll, de éjjel fogy el. Egy nő szemében nem vas, nem király, csak sebzett férfi, ki békére vár. (Bridge) Nem kell rá arany, nem kell nagy beszéd, nem menti fel őt minden régi sebéért. De aki közel volt, az érti talán, miért lett kemény a szíve falán. Mert volt, hogy az élet nem kérte szépen, csak beletolta a sárba térden. Ő káromkodott, felállt, ment tovább, és elhitte: így működik a világ. Én nem akarom, hogy szent legyen végre, csak hogy ne fulladjon bele az éjbe. Hogy egyszer ne viccelje el, ha fáj, és ne legyen börtön neki a saját száj. (Final Chorus) Он не герой, он просто живой, С больной тишиной и упрямой душой. Он прячет слезу, если ночь глубока, Но я вижу всё по дрожи виска. Nem hős ő, csak férfi, ki túl sokat vitt, kit az élet nem ölelt, csak sarokba szorít. Én láttam benne a törött igazát, a fáradt szívét, a makacs imát. (Outro) Ha kérdik róla, én nem mondok mesét, nem festek fényből hamis glóriát köré. Csak annyit mondok: kemény volt a sorsa, és talán titokban sírt néha miatta. Mert van olyan férfi, ki nem kér vigaszt, csak lenyeli csendben a nappalt, a koszt, a panaszt. És mire a hajnal az ablakra áll, már újra indul, pedig belül fáj.