Lyrics

(Verse 1)
A neonfény a járdán rég elmosta már a port,
Ez a város éjjelente más, egy újabb titkot hord.
Lehet rajtam bőrkabát, vagy öltöny, kifogástalan,
De a lelkem mélyén mindig maradtam hontalan.
Azt mondják, ez kemény világ, a játszma csupa vész,
De én uralom az éjszakát, az én jellemem merész.
(Verse 2)
A múltam egy hideg tábor, hol a remény porba hullt,
De a tűz, mi bennem égett, csak izzott, el nem simult.
Elhagytam egy régi rendszert, s egy nevet, mi rég enyém,
Hogy acélos arccal álljak itt, az új kor küszöbén.
Az a tűz edzett más lelket, a sorsom nem titok,
Ha rám nézel, a szememben a valóság ragyog.
(Chorus)
Ne félj a sötéttől, barátom, mert én magam vagyok ott,
A vérem hajt, ez az erő, mit a sors reám rakott.
Az éjszaka a lételemem, egy Szigma, hű, magányos,
S ki utamat keresztezi, a sorsa lesz hátrányos.
Nálam nincsen kegyelem, se pardon, se visszalépés,
A nevemtől rettegni fog, ez itt a végkifejlés.
(Bridge)
Budapesttől Nürnbergig vezetett a hosszú út,
Porból lett a birodalmam, mit a két kezem nyújt.
Az orosz vér az ereimben sosem hagyott pihenni,
Zorddá tett, keménnyé formált, meg kellett felelni.
(Chorus)
Úgyhogy ne félj a sötéttől, barátom, mert én magam vagyok ott,
A vérem hajt, ez az erő, mit a sors reám rakott.
Az éjszaka a lételemem, egy Szigma, hű, magányos,
S ki utamat keresztezi, a sorsa lesz hátrányos.
Nálam nincsen kegyelem, se pardon, se visszalépés,
A nevemtől rettegni fog, ez itt a végkifejlés.
(Outro)
Igen... Megtanulják a nevem.
Enyém az éj.