Lyrics

(Intro)
A beton ugyanaz, a harc is ugyanúgy fáj,
De a sötétben most már egy másik csillag vár.
A világ zaja nem halkul, a súly sem lett kissebb,
De te itt vagy velem, és a lelkem ettől teljesebb.
(Verse 1)
A pihenés egy luxus, az álom ritka vendég,
Minden nap egy csatatér, hol a testünk az egyetlen mentség.
A fáradtság a bőrünk alá mélyen belemar,
De egy pillantásod elég, s elszáll minden vihar.
Nincs időnk a csendre, hogy hátradőlve üljünk,
Mert az élet nem vár, és mi soha meg nem szűnünk
Harcolni azért, ami a miénk, ami szent,
Te vagy a nyugalom a viharos jelenben.
(Chorus)
Mert te vagy az, Szintia, ki a szakadék felett
Hídként tartja a lelkem, a szar is ünnep veled!
A két kezünk egy fegyver, a szívünk egy-egy pajzs,
Jöhet a világ ellenünk, ez a mi közös harcunk, ez a válasz!
És amíg te itt vagy, amíg fogod a kezem,
Addig a pokol tüze sem lesz az ellenségem!
(Verse 2)
Két kislány nevetése tölti be a csendet,
Te a harmadikat hordod, ki újabb erőt teremtett.
Az ő szemükben látom a mi közös jövőnket,
Azért a célért törjük át a legkeményebb kőzetet.
Nincs idő a búra, a panaszra, a könnyre,
Míg lüktet bennünk az élet, megyünk előre, a jövőbe!
Minden egyes éjszaka, ami ránk szakad,
Csak egy újabb harc, ami erősebbé farag.
(Chorus)
Mert te vagy az, Szintia, ki a szakadék felett
Hídként tartja a lelkem, a szar is ünnep veled!
A két kezünk egy fegyver, a szívünk egy-egy pajzs,
Jöhet a világ ellenünk, ez a mi közös harcunk, ez a válasz!
És amíg te itt vagy, amíg fogod a kezem,
Addig a pokol tüze sem lesz az ellenségem!
(Bridge)
A múltam egy sebhely, egy sötét, mély verem,
Azt hittem, a magány lesz a végzetes szerelmem.
De jöttél, és a romokból építettél várat,
Nem ígértél nyugalmat, csak egy okot, amiért érdemes fáradtnak
Lenni minden este, és felkelni minden reggel,
Te vagy a bizonyíték, hogy a szerelmünk mindent elvisel.
(Chorus)
Mert te vagy az, Szintia, ki a szakadék felett
Hídként tartja a lelkem, a szar is ünnep veled!
A két kezünk egy fegyver, a szívünk egy-egy pajzs,
Jöhet a világ ellenünk, ez a mi közös harcunk, ez a válasz!
És amíg te itt vagy, amíg fogod a kezem,
Addig a pokol tüze sem lesz az ellenségem!
(Outro)
A harc nem ér véget, és talán soha nem is fog,
De amíg te itt vagy velem, a lelkem sosem lesz rab.
Csak egy fáradt mosoly, a kezed az enyémben...
És tudom, hogy győztünk. Ma is. Itt, a legmélyebben.