Lyrics

szürke füst száll... lassan... a táj felett...
Emlékszem még a porra, a putriból vezető útra, Borsodból a merdzsóóba..
ez az utam volt aztán újra a mélybe
Ahol a fal repedt, és a fény is csak szűrve jutna.
Műű ablakon kinéézve,
De éjjel is volt nappali fényünk.
Nem érdekelt, honnan jövök, csak az, ami a szememben égett,
A vágy, hogy túléljem ezt a furcsa, fojtogató évet.
Tudom, milyen az, mikor a kerítés a szárító kötél
És a gondolatok csomózódnak, mint a régi lepedő széle és semminek nincs látszólag reménye ezért van mindig fegyver a Józsi kezébe és a Szintike zsebébe
Nejlonból épített házunknak a széle
Vagy a rollerel az esőben a szélbe... Csúszós utakon élve. Mégis ez az ami minket tart élve és összeköt
Azt mondják, Isten a nehéz csatákat, csak az erőseknek szánta,
Hát nézz rám!
Állok még, bár a múltam mélyen bánt ma.
Ezért van fegyver minden szobába
A ritmus lüktet, a füst felszáll, látod, van még élet,
Mégis van öröm, a mélyből jövő hittel, mi itt ébred.
Volt, hogy a csikkeket csavartuk, és kormos kézzel nevettünk,
hogy egy cigit ellőhessünk,
és faházban füstöljünk

Apró morzsákon éltünk,
a holnap reményét szánva.
De egyetlen percét sem bánva
A faházban, ahol a falak suttogtak régi meséket,
és a gyermekeinknek ez volt az új élet
Csak vakarót ettünk,
de a szívünk boldog volt és csak keméyebbek lettünk
és soha sem éreztük a vesztünk
Nem a vagyon volt, ami tartott, hanem a lélek mélyén a tudás,
az évek meg a tapasztalat.
Mint a hullámvasút vagy a hajnal
hisz a sötét után jön a reggel
Hogy a legmélyebb pontról is van mindig felemelkedés,
És mehet az
újjáépítés.
ha kell százszor megyek a falnak, de egyszer betöröm és ezt írom most a dalban
Azt mondják, Isten a nehéz csatákat, csak az erőseknek szánta,
de kaptam fegyvert a házba
és bátorságot a lángba
Hát nézz rám!
Állok még, bár a múltam mélyen bánt ma.
A ritmus lüktet, a füst felszáll, látod, van még élet,
és a csillagos ég csak a határ
Mégis van öröm, a mélyből jövő hittel, mi itt ébred.
Nem számít hova vezet ha te fogod a kezem Szintike Babám
A csendben hallom, a múlt suttog,
de már nem fog,
mert az csak tanulság és nem a jövő....
A füst feloszlik, a fény áttör, hidd el, csak ragyog.
Minden sebhely egy történet,
egy lecke
A porból születtem, de a szívemben a szabadság éles.
Hiába a múltam kicsit véres....
A testem csatamező de már csak a hegek mesélnek de a múltat temetem végleg mert a jövőben van csak az élet
Azt mondják, Isten a nehéz csatákat, csak az erőseknek szánta, De kést és a fegyvert ezért rám ruházta.
Hát nézz rám!
Öregen,
őszülő szakállal
Állok még, bár a múltam mélyen bánt ma. Nem volt szép az élet a Borsódi világba.
A ritmus lüktet, a füst felszáll, látod, van még élet,
4 évtized a segéded.
Ha elfogadod amiket beszélek
Mégis van öröm, a mélyből jövő hittel, mi itt ébred. Mert akkor sem adom fel ha kéred.
...igen... van élet... és öröm...
...a porból... a fénybe... És a szerelem és barátság tükrébe
Örökre vele Bééjbe. Jeeeeahh