Lyrics

(intro)
A lelkem diplomata, a szándékom a béke,
De ti tettetek azzá, minek nincsen mentsége.
A jóindulatot bennem porrá zúztátok,
Azt a szörnyeteget, kitől most reszkettek, ti hoztátok.
(verse 1)
A csendemet gyávaságnak nézitek, ki nem álltok,
De a türelmem poharából az utolsó cseppet isszátok.
Minden szavatok egy szeg, a koporsómba veritek,
De rossz testre szabtátok, mert a síromból felkelhetek.
Provokáltok, és nem értitek, a jóból is elég,
Aztán csodálkoztok, ha a szemetekbe néz a rideg vég.
(bridge)
Orosz téllel a véremben, a sorsom megírták,
A nürnbergi tábor drótjai a lelkemet átszabták.
Elvették a nevem, a jövőm, de a dühöm megmaradt,
Egy fegyver, ami negyvenhárom évig a tokjában lapult, hallgatag.
Ezért a múltam és a családom a végső vonal,
Aki átlépi, az a saját sírja felett zokog majd, vagy meghal.
(verse 2)
És akkor jön a rideg rettegés, ami csontig hatol,
Mert akit bántottál, most az ágyad mellett áll, és a pokollal karol.
Ha a nevemre gondolsz, az életed lepereg, mint egy film, okkal,
Mert a tetteidért én vagyok a végítélet, egy kibaszott atommal.
Rád nézek, és a levegő is arcodra fagy,
Mert én vagyok az az árnyék, ami soha, soha el nem hagy.
(outro)
Ezt a szörnyet ti kértétek, ti festettétek,
A jó arcomra a dühöt ti égettétek.
Úgyhogy ha jön a vég...
Ne engem hibáztass...
Te akartad... a farkast.