Lyrics

(intro)
Én békére lettem teremtve, dallamos, halk szavakra,
De ti addig vertétek a lelkem, míg kísértet lett belőle, egy sötét alakra.
Diplomata voltam, finom kézzel port töröltem,
De a lelketek mocska addig fröccsent, míg egy istenség lett belőlem.
(verse 1)
Én nem az ajtón jövök, a falakon át növök, mint a penész,
Az alakom a repedésben, ahogy a józan eszed enyész.
Belenézel a tükörbe, de a saját arcod helyett engem látsz,
Egy rideg, néma vigyort, és tudod, hogy a vadászatra már későn számítasz.
A nevem egy suttogás a lefolyóban, egy karcolás a padlón,
A hideg fuvallat a nyári éjszakában, a rettegés a vackodon.
A levegő nehezebb, ahol járok, a fény elhajol,
Mert a valóság szövetét bontom meg, és a te világod az, ami elomol.
(bridge 1)
Nem egy tábor tett ilyenné, hanem az ezernyi szilánk,
A sok bántás, mitől a lelkemen nincsen ép virág.
Minden pofon, minden árulás egy újabb réteget rakott,
Míg a jóság helyén egy szobor áll, ami fagyott, megrepedt, és átkozott.
Ebből a fájdalomból gyúrtak engem a sors kezei,
Hogy a ti békés álmotokat tépjem szét az éjszaka közepén.
(verse 2)
Bemászok a fejedbe, a hangom az agyadban szólal,
És a saját gondolatodként suttogom: 'a lelked ma este eloldal'.
Átrendezem az emlékeid, a gyerekkori képeken én integetek,
És a szobád falai lassan elfolynak, mint a megsebzett, halott istenek.
A telefonod süket, a vonal túlsó végén a saját síri csendem,
A tévében a hírek helyett a te életed pereg, ahogy elrendeltem.
Kinyújtod a kezed a villanykapcsolóért, de csak a hideg űrt markolod,
Mert a szobád már nem létezik, csak én, és a kibaszott ravatalod.
(bridge 2)
De mindez a lidércnyomás semmi, csak játék, míg egyedül vagyok,
Mert a családom szent, érinthetetlen, mint a halott csillagok.
Értük a Földet is felégetem, a poklot is térden állva megjárom,
És ha kell, Putyinnal fogok kezet a világ romjain, ez a szavamat adom.
Értük a gombot is habozás nélkül megnyomnám, hogy a hamu hulljon, mint a hó,
Mert az ő egyetlen könnyükért a ti fajtátokból nem maradhat egy se, sehol, senki, yo.
(outro)
Látod?... Ezt te teremtetted... ezt a lidérces álmot...
Egy embert öltél meg, és egy bosszúálló Istent szabadítottál a világra, látod...
Nem vagyok már harag...
Csak egy rideg, sötét törvény...
Egy elkerülhetetlen következmény...
És most...
Hallgasd a véget...