Lyrics

Nincs mit kérjek, mindent elvesztek,
Én nem könyörgök, én falakat repesztek.
A nyakadon érzem a félelem szagát,
Ez nem rap, ez háború – húzd le a redőnyt, papám!

Köpöm a szót, mint a lángszóró tűz,
A tested remeg, de a hangom fűt.
Nem volt semmim, csak düh és vér,
A világ kemény? Én kétszer annyira, értsd!

Nem jövök szépen, nem kérek teret,
Ha nem adsz esélyt, elveszem veled.
Taposlak szét, mint egy rozsdás gépet,
Ez nem játék – ez a nyomor zenéje.


Farkas a város, de én vagyok alfája,
Karddal jöttem, nem beszélni a drámáról.
A szemedbe nézek, nem hajlok térdre,
Az arcomon seb, de a szívem acélbe.

Túléltem mindent, amit nem lehet élve,
Lelkem sötét, mint az alagút mélye.
Ne szólj hozzám, ha sírni jöttél,
Én akkor születtem, mikor más már földdé lett.


Nem jövök szépen, nem kérek teret,
Ha nem adsz esélyt, elveszem veled.
Taposlak szét, mint egy rozsdás gépet,
Ez nem játék – ez a nyomor zenéje.


Nincs itt béke, csak penge a nyelven,
A rapem beton, és te lépsz bele mezítláb, ember.
Feszül a dob, mint a harag a mellkasban,
Ez nem szöveg – ez gyűlölet tintába mártva!


Fussatok, jövök – ez nem csak track,
Ez túlélők dala, nem jön happy end.
Mögöttem tűz, előttem fal,
De én áttöröm, mint tankon a harag.