Lyrics

(Intro)
(Verse 1)
Emlékszel, a csend is közös volt, a levegővétel is egy
Egy szövetség, mit nem törhetett meg semmi, se pénz, se hegy
Mi voltunk a bástya a világ ellen, a betonbiztos menedék
Most repedezik a fal, és a porban csak a kételyek hevernek szét
(Chorus)
De falakat emelnek körénk, suttogásból szőnek hazug hálót
Minden mozdulatunkra egy újabb csapdát ásót
És a félelem, mint rozsda, eszi a lelkünk mindenét
Hogy a végén egymás szemében is csak az ellenséget lásd majd, ne a testvérét
(Verse 2)
Idegen szemek, féltékeny szavak, amik méregként csepegnek
„Miért ő?” – kérdezik, és a válaszaink lassan elfogynak, elvéreznek
A munka súlya, a fillérek harca, az éjszakába nyúló stressz
És minden apró hibánk fegyverré válik, amivel ellenünk hergelnek
(Chorus)
Mert falakat emelnek körénk, suttogásból szőnek hazug hálót
Minden mozdulatunkra egy újabb csapdát ásót
És a félelem, mint rozsda, eszi a lelkünk mindenét
Hogy a végén egymás szemében is csak az ellenséget lásd majd, ne a testvérét
(Bridge)
Hová tűnt az erő, ami mindenen átsegített?
Most minden trükk, minden hazugság a padlóra kényszerített
Fogd a kezem, míg van mit fogni még
Mielőtt ez az árnyékfal végleg elnyel, és nem marad más, csak az ég… a hideg ég.
(Hegedűszóló)
(Final Chorus)
A falak bezárulnak… hallom, ahogy a hálót szövik…
Minden szavunkat kiforgatják, a lelkünkből tépik…
És a félelem már bennünk él, eszi az emlékeket…
Hogy a végén egymás szemében is… már csak az ellenséget… az ellenséget…
(Outro)