Lyrics

Intézet, rács, hideg falak,
Csend volt a zaj, mikor senki se maradt.
Ünnepen magam, se fa, se fény,
Csak sötét szobák, bennem ezer kérdés.

Átvertek, röhögtek, néztek le,
De ma már én röhögök, nézd meg, te!
Fiatal voltam, de a szívem már tört,
Nem sírtam, csak tanultam, hogy az ember mit ér, ha nem költ.

(Refrén)
Most meg mit akarsz? Mikor fent vagyok,
Hol voltál, mikor naponta estem szarba, bro?
Most már nem kell senki, nem hiszek senkinek,
Aki ott hagyott lent, az nem jöhet fel ide!

Egyedül lettem valaki, nincs több kegyelem,
A szívem jég, a múltam a fegyverem.
Most már sokan jönnének, de nem vagyok hülye,
Az ajtó zárva van, a kulcs meg eltűnt rég, fivérem.

(Verze 2)
Kérted, hogy bízzak? Késő! Lépj le!
Mert amikor kelletél volna, te is mentél épp be.
Hányan fordultak hátat? Számolni se tudom,
De most én fordulok el, mikor kopogtok, nyugodjon!

Nem vagyok hálás senkinek, csak magamnak,
Mert amit elértem, azt vérrel faragtam.
Nem sírtam segítségért, csak összeszorított foggal,
És most ott vagyok, ahol ti csak álmodtok naponta.

(Refrén ismét)
Most meg mit akarsz? Mikor fent vagyok,
Hol voltál, mikor naponta estem szarba, bro?
Most már nem kell senki, nem hiszek senkinek,
Aki ott hagyott lent, az nem jöhet fel ide!

Egyedül lettem valaki, nincs több kegyelem,
A szívem jég, a múltam a fegyverem.
Most már sokan jönnének, de nem vagyok hülye,
Az ajtó zárva van, a kulcs meg eltűnt rég, fivérem.


Hányszor mondták: „Te ebből nem lesz semmi!”
Most meg nyalnák a kezem, de nem lehet enni!
Aki nem jött velem, mikor fagyott a sár,
Ne akarjon most, mikor süt rám a nyár!