Lyrics

(Intro)
A naptár pörög, de a mi óránk máshogy jár,
Te a napfényben futsz, én a lemenő napnál várok már.
A levegőben egy édes, de keserű illat lebeg,
A boldogságunk, aminek az árnyéka a jövőnk felett remeg.
(Verse 1)
Mikor a szemedbe nézek, látom a holnapot, a tiszta eget,
Én meg a múltam hegeit hordozom, egy egész kötetet.
A kezed a kezemben, most minden olyan szép,
De a nevetésed mögött hallom az idő, ahogy lassan lép.
Két külön univerzum, két világ egy ágyban,
Te a jövőbe nézel, én meg ragadtam a múltamban.
Azt suttogod, hogy ne féljek, hogy a szerelmünk mindent kibír,
De a csendben hallom, ahogy a jövő épp ítéletet ír .
(Pre-Chorus)
Húsz év most csak egy szám, amíg a fényben állunk,
De az árnyékban egy szörnyeteg, ami majd felfalja az álmunk.
És én látom a szemem sarkából, ahogy csendben közeledik,
Hiába hunyom be, a gondolat akkor is itt lesz reggelig.
(Chorus)
Mert mi lesz velünk, mondd, húsz év múlva?
Amikor az én őszöm találkozik a te tavaszoddal újra?
A szerelem elég lesz, vagy csak egy elcsépelt, szép frázis?
És a szívem porba hullik, neked meg ez a normális.
Ez a generációs szakadék, mondd, tényleg áthidalható?
Vagy csak egy ideiglenes híd, amit az első vihar majd elpusztít?
(Verse 2)
Te a jövőt tervezed, a friss, ropogós lapokat,
Én meg a múltam romjain próbálom túlélni a holnapot.
Nekem minden döntés egy teher volt, amit egyedül cipeltem,
Te még hiszel a mesékben, amiket én már rég elfeledtem.
Próbálok a tiéddel lépni, a te ritmusodra járni,
De a lábamon ott a lánc, a sok emlék, nem tudom levágni.
És te türelmesen vársz, a mosolyod a menedékem,
De meddig tart a türelem, ha a lelkem egy sötét, hideg börtön, ami lesz a végem?
(Chorus)
Mert mi lesz velünk, mondd, húsz év múlva?
Amikor az én őszöm találkozik a te tavaszoddal újra?
A szerelem elég lesz, vagy csak egy elcsépelt, szép frázis?
És a szívem porba hullik, neked meg ez a normális.
Ez a generációs szakadék, mondd, tényleg áthidalható?
Vagy csak egy ideiglenes híd, amit az első vihar majd elpusztít?
(Bridge)
És a legrosszabb az egészben, a gondolat, ami megöl,
Hogy eljön majd a nap, amikor nem rajtam múlik, legbelül.
Amikor neked a 'miért' csak egy logikus, tiszta magyarázat,
Egy lezárt fejezet, ami után többé soha nem látsz már.
De nekem nem lesz megoldás, csak a csend, ami felemészt,
Neked a magyarázat a jövő, nekem meg a vesztem, a vég.
(Outro)
Húsz év múlva...
Ugyanitt... de nélküled már.
Elég lesz a szerelem? Mondd...
Vagy az idő mindent... mindent elvesz?
A neked a magyarázat a megoldás...
Nekem meg a vesztem és nem marad más....
Nekem meg a vesztem és nem marad más....