Szerelemre hangolva

Lyrics

(intro) A zongorán egy könnycsepp áll, mint régi bűn az éjszakán, a csend ma halkan rólad szól, és bennem minden visszavár. Nem kértem fényt, nem kértem jót, csak egy szívet, nem árulót, ki látja rajtam mindazt, mi fáj, és mégis mellém visszatalál. (verse 1) Az arcomon ráncok, a bőrömön hegek, nem díszek ezek, hanem régi jelek, volt, amit utca, volt, amit harag, volt, amit éjjel a sors rám rakott. A kezem nem mindig imára zárult, volt, hogy ökölként az égnek támadt, sokszor a csendben nem béke lakott, csak vad indulat, mi bennem ragadt. Nem voltam szent, nem is mondtam soha, a múltam hideg volt, beton és moha, de te úgy nézel rám, mint aki még látja a romban az élő fényt. Fiatal nő vagy, de régi lélek, szemedben viharok, mégis remények, angyal vagy, tudom, de nem puha álom, te is jártál lent a pokol határán. Megégett szárnnyal is fényt hozol, a mosolyod bennem múltat porol, és ahol eddig csak sötét lakott, ott miattad új nap támadott. (pre-chorus) De köztünk az út nem tiszta virág, hanem penge, könny és sziklavilág, ha rosszul döntünk, szétszed a szél, de ha együtt akarjuk, nincs, ami tép. Fájni fog, érzem, nagy lesz az ár, mindkettőnk szívén ott lesz a zár, de ha te is nyitsz, én is nyitok, és a múltból együtt kijutok. (chorus) Ты мой ангел из ада, мой свет среди ран, Te vagy az angyal a pokol után. Если мир нас ломает, мы встанем опять, Ha tör minket a világ, felállunk tovább. Не отпускай мою руку во тьме никогда, Ne engedd el a kezem az éj közepén soha. Любовь просит жертвы, но воля сильна, A szerelem árat kér, de az akarat visz haza. (verse 2) Voltak napok, mikor vér volt a szó, mikor a jó út is túl messze volt, voltak falak, mik rám dőltek rég, és minden hibám ma is bennem ég. Voltak harcok és bűnös utak, széttört álmok és néma falak, voltak döntések, miket bánok, sötét szobákban velük hálok. De mikor te jössz, csend lesz a zaj, a mellkasomban halkul a baj, mintha a fájdalom térdre esne, és a múltam végre békét keresne. Te nem kérdezed, hány sebem fáj, nem számolod, mennyi volt a sár, csak belém nézel, és abban a percben a bűnös élet porrá lesz bennem. Mert te sem égből hullott mese vagy, hanem túlélő, kit megtépett a fagy, angyal, ki poklot látott belül, mégis a fény felé menekül. És pont ezért értesz engem jól, nem könyvből, nem szép szavakból, hanem mert tudod, milyen az éj, mikor az ember magától fél. (pre-chorus) Mégis hiszem, ha akarjuk, a múlt vasajtaját bezárjuk, te leteszed, mi téged húz le, én leteszem, mi bennem zúg be. Nem könnyű út és nem könnyű harc, de a szemedben ott van az arc, aki még lehetek egyszer talán, nem csak árnyék az élet falán. (chorus) Ты мой ангел из ада, мой свет среди ран, Te vagy az angyal a pokol után. Если мир нас ломает, мы встанем опять, Ha tör minket a világ, felállunk tovább. Не отпускай мою руку во тьме никогда, Ne engedd el a kezem az éj közepén soha. Любовь просит жертвы, но воля сильна, A szerelem árat kér, de az akarat visz haza. (bridge) Mondd, elbírod-e velem a múltat, ha régi árnyak újra zúgnak? Mondd, maradsz-e, ha fáj az ára, ha két élet ég egy lángra? Én elbírom, ha te is bírod, ha a félelmed többé nem írod a holnapunk falára vérrel, hogy minden végül porrá térdel. Mert nem vagyunk könnyű történet, nem hibátlan, tiszta képek, de két törött szív lehet oltár, ha mindkettő élni akar még tovább. Lesz, aki átkoz, lesz, aki nevet, lesz, aki múltat vág nekünk sebnek, de ők nem látták azt a csendet, mikor a szemed bennem rendet tett. Nem látták, hogy angyal létedre te is zuhantál mély sötétbe, és onnan jöttél vissza hozzám, mint hajnalfény egy vérző ország. (verse 3) Én nem ígérek aranyvilágot, csak vállat, ha rád dőlnek az álmok, nem hibátlan szív az, amit adok, de érted ver, amíg élni tudok. Ha kell, megtanulok békében állni, nem minden harcot ököllel várni, ha kell, a múltam földbe zárom, és nem a dühöm lesz a királyságom. Te csak ne félj, ha nehéz lesz menni, mert nem lehet nagyot könnyen szeretni, ami olcsón jön, az olcsón múlik, de amiért vérzel, örökre húz itt. Ha jössz, ne engem javítani gyere, hanem jövőt építeni velem, én sem megmenteni akarlak, csak őrizni, mikor minden remeg. És ha egyszer a zongorán nem könnycsepp ül, csak tiszta láng, akkor tudjuk majd, mennyit ért, hogy két pokolból lett egy ég. (final chorus) Ты мой ангел из ада, мой свет среди ран, Te vagy az angyal a pokol után. Если мир нас ломает, мы встанем опять, Ha tör minket a világ, felállunk tovább. Не отпускай мою руку во тьме никогда, Ne engedd el a kezem az éj közepén soha. Любовь просит жертвы, но воля сильна, A szerelem árat kér, de az akarat visz haza. (outro) A zongorán a könnycsepp szárad, a múlt már nem ver, csak néha támad, ha te vagy bennem az élő csoda, a pokol után is van otthon, haza.