Sntra Style

Lyrics

(Verse 1) A neonfény a járdán rég elmosta már a port, Ez a város éjjelente más, egy újabb titkot hord. Lehet rajtam bőrkabát, vagy öltöny, kifogástalan, De a lelkem mélyén mindig maradtam hontalan. Azt mondják, ez kemény világ, a játszma csupa vész, De én uralom az éjszakát, az én jellemem merész. (Verse 2) A múltam egy hideg tábor, hol a remény porba hullt, De a tűz, mi bennem égett, csak izzott, el nem simult. Elhagytam egy régi rendszert, s egy nevet, mi rég enyém, Hogy acélos arccal álljak itt, az új kor küszöbén. Az a tűz edzett más lelket, a sorsom nem titok, Ha rám nézel, a szememben a valóság ragyog. (Chorus) Ne félj a sötéttől, barátom, mert én magam vagyok ott, A vérem hajt, ez az erő, mit a sors reám rakott. Az éjszaka a lételemem, egy Szigma, hű, magányos, S ki utamat keresztezi, a sorsa lesz hátrányos. Nálam nincsen kegyelem, se pardon, se visszalépés, A nevemtől rettegni fog, ez itt a végkifejlés. (Bridge) Budapesttől Nürnbergig vezetett a hosszú út, Porból lett a birodalmam, mit a két kezem nyújt. Az orosz vér az ereimben sosem hagyott pihenni, Zorddá tett, keménnyé formált, meg kellett felelni. (Chorus) Úgyhogy ne félj a sötéttől, barátom, mert én magam vagyok ott, A vérem hajt, ez az erő, mit a sors reám rakott. Az éjszaka a lételemem, egy Szigma, hű, magányos, S ki utamat keresztezi, a sorsa lesz hátrányos. Nálam nincsen kegyelem, se pardon, se visszalépés, A nevemtől rettegni fog, ez itt a végkifejlés. (Outro) Igen... Megtanulják a nevem. Enyém az éj.