A Férfi

Lyrics

(Intro) Azt mesélték róla, csendes ember volt, vállán az élet, mint megázott kabát. Nem panaszkodott, csak néha elkomorult, mintha belül hordana egy elnémult csatát. (Verse) Egy nő látta egyszer késő este, mikor a fény az arcára tört. Nem volt a szemében győztes béke, csak sok régi út, mi mögötte dőlt. Nem kért vigaszt, nem kért kegyelmet, csak félrenézett, ha fájt a szó. Azt mondta: „elmúlik”, de aki figyelte, tudta, ez benne régóta hó. Talán titokban sírt, mikor senki se látta, mikor a szoba sarka lett a menedéke. Talán a múltját markolta párnába, és nem maradt más, csak a csend beszéde. (Pre-Chorus) Mert volt, aki erősnek hívta, volt, aki félt tőle, ha hallgatott. De egy asszony szíve néha tisztán látja, hogy a vas alatt ember dobogott. (Chorus) Он не просил ни света, ни жалости, Он шёл один сквозь холод и дым. В его душе спали усталости, И плакала ночь вместе с ним. De talán sírt, mikor nem nézett senki, mikor lehullt róla minden kemény beszéd. Mert nem kő volt ő, csak megtanult menni, akkor is tovább, ha belül szakadt szét. (Verse) Azt mesélték róla, sok mindent megélt, nem minden útja vezetett haza. Volt, hogy a szíve vad viharként beszélt, és volt, hogy némán törte meg maga. Nem volt hibátlan, ezt senki se mondta, de ki az, ki seb nélkül marad? A sorsa néha térdre parancsolta, ő mégis felállt a romok alatt. Akiket felnevelt, vitték tovább csendben, arcukban ott élt valami belőle. Ő meg csak nézte őket fáradt szemmel, mintha imát mondana értük előre. Egy nő szerint nem a múltja volt ő, nem a haragja, nem a kemény szava. Hanem az a férfi, ki védett, míg ő belül magának nem talált haza. (Pre-Chorus) És ha néha túl nagy volt benne az árnyék, nem azért volt, mert nem volt szíve már. Csak túl sokszor vitte el a másét, míg a sajátja lassan rommá vált. (Chorus) Он не просил ни света, ни жалости, Он шёл один сквозь холод и дым. В его душе спали усталости, И плакала ночь вместе с ним. De talán sírt, mikor az ajtó bezárult, mikor nem kellett többé erősnek lenni. Mikor a világ végre hátrébb állt, és hagyta őt egy percig embernek lenni. (Bridge) A nő, ki róla mesél, nem szépíti már, tudja, hogy volt benne seb, tűz és kár. De látta azt is, mit más soha nem ért: hogy minden kemény lépés mögött félt. Nem szent volt ő, csak túl régóta őr, ki mások álmát vigyázta éjjel. És közben lassan elfogyott belőle az a fiú, ki hitt még a fényben. (Final Chorus) Он прятал боль за молчанием строгим, Но сердце его не стало камнём. Он шёл по земле одиноким дорогом, И нёс свою бурю под серым плащом. De talán sírt, mikor senki se kérte, hogy mondja ki végre, mi mardossa rég. Talán egy nő szíve akkor megértette, hogy benne is fázik egy eltévedt ég. (Outro) Azt mesélik róla, csendes ember volt, de a csendje mögött mennydörgés lakott. Nem hagyott könnyet az asztalon sehol, csak nyomot, ahol a lelke hallgatott. És aki szerette, máig érzi talán, hogy nem minden seb látszik a bőrön. Van férfi, ki mosolyog nappal az utcán, és éjjel titokban sír a csöndön.