
(intro) Szakadt egyenruhán szárad az éj, a város alszik, de minket még kér, a rádió recseg, a szemünk nehéz, de indul a kocsi, mert menni muszáj még. Villog a kék, sikít a sziréna, az ész azt mondaná: fordulj félre mára, de mi oda megyünk, hol a baj tüzet kér, ahol józan ember már messziről fél. (verse 1) A munka az élet, az élet a szolgálat, fáradt a test, de a parancs még támad, sötét az utca, a lámpa is remeg, a bakancs alatt ropog a hideg kövezet. A szemünk alatt árkok és árnyak, a kabáton por, a szívben száz csata, minden este ugyanaz a rohadt menet, a csend mögött mindig ott lapul egy eset. Amit más kikerül, mi pont azt keressük, ahol baj van, oda visszük a testünk, kés vagy fejsze, ordítás vagy vér, a félelem luxus, de nem fér bele rég. Félhetünk vagy nem, döntés nincs benne, ha hívás jön, már fordul a kerék be, az ajtó csattan, a szív odaver, és az ember megint önmagából felel. (pre-chorus) Néha előkerül a fegyver a kézben, néha egy pillanat dönt életben, vérben, egymás hátát nézzük, mert más nem marad, ha szétesik körülöttünk az egész rohadt nap. És hiába mondják, hogy pihenni kéne, a rádió újra beleszúr az éjbe, még egy cím, még egy baj, még egy kör, a szolgálat nem kérdez, csak jön és tör. (chorus) Villog a kék, sikít a sziréna, ugrunk a tűzbe, mintha nem fájna, fejjel a veszélybe, egyenesen bele, mintha az élet nem számolna vele. Fáradt a szív, de nem állhat még, szakadt a ruha, de tart még a fény, félelem nincs, csak a kötelesség, mondd meg, testvér, meddig bírjuk még? (verse 2) Van, hogy a hajnal sem hoz menedéket, csak újabb arcot, újabb sötétséget, a test már könyörög, az agy már köd, de a rádió szól, és a világ megint lök. A józan ember azt mondja: elég volt, menjen más oda, ahol recseg a sors, de mi már rég nem kérdezzük, miért, csak indulunk megint az ismeretlenért. Nem adrenalin ez, nem hősi mese, nem filmbe való, lassított jelenet, csak szakadt kabát és remegő kéz, meg az a tudat, hogy valaki még néz. Mert ha mi nem megyünk, ki áll majd elé? Ki fog belépni a sötét közepébe? Ki tartja meg azt, ki már szétesett, ki fogja fel azt, ami másnak sebet? (pre-chorus) Néha a kés villan, néha a fejsze, néha egy őrült néz bele a szemedbe, néha csak csend van, az rosszabb talán, mert benne van minden, mi robbanhat rád. És ott van melletted az a másik ember, aki ugyanúgy fáradt, ugyanúgy nem mer kimondani sem, hogy meddig lehet, de ha baj van, elé áll, és védi a háttered. (chorus) Villog a kék, sikít a sziréna, ugrunk a tűzbe, mintha nem fájna, fejjel a veszélybe, egyenesen bele, mintha az élet nem számolna vele. Fáradt a szív, de nem állhat még, szakadt a ruha, de tart még a fény, félelem nincs, csak a kötelesség, mondd meg, testvér, meddig bírjuk még? (bridge) Meddig lehet ébren állni, mások poklát vállra venni? Meddig lehet mosoly nélkül embernek is ember lenni? Meddig bírja a szem az éjt, meddig bírja a kéz a vért, meddig bírja a lélek azt, hogy mindig másért égjen szét? Nem vagyunk vasból, csak annak látszunk, néha mi is szétesve járunk, csak az utcán ebből semmi se látszik, mert a félelem bennünk szolgálatban fázik. És mégis, ha baj van, megint elindulunk, a saját csendünkből fegyelmet gyúrunk, mert lehet, hogy őrültség, lehet, hogy vég, de egymás hátáért állunk még. (verse 3) A kék fény a falakon táncol, a sziréna belevág a város álmába, a gázpedál alatt remeg az út, és a szív megint nem kér szabadságra. Mint megszállottak, kik veszélyt hajtanak, de nekünk nem játék, nem dicső kaland, nincs választás, csak cím és idő, és a baj előttünk mindig felnő. A család alszik, a világ nem lát, csak mi visszük tovább ezt a néma csatát, szakadt egyenruhán hordjuk az évet, és közben fogy belőlünk az élet. De amíg mellettem ott állsz, testvér, amíg a hátam mögött emberi kéz ér, amíg nem hagyjuk egymást az éj közepén, addig nem nyelhet el minket a sötét. (final chorus) Villog a kék, sikít a sziréna, ugrunk a tűzbe, mintha nem fájna, fejjel a veszélybe, egyenesen bele, mintha az élet nem számolna vele. Fáradt a szív, de nem állhat még, szakadt a ruha, de tart még a fény, félelem nincs, csak a kötelesség, mondd meg, testvér, meddig bírjuk még? Villog a kék, és ordít az éj, a testünk fáradt, de indulni kell még, ha vége sincs, hát állunk elé, csak mondd meg, testvér, meddig bírjuk még? (outro) Szakadt egyenruhán szárad a hajnal, a csend most is tele van bajjal, a rádió hallgat, de tudjuk rég: nem az a kérdés, lesz-e még, csak az, hogy meddig bírjuk még.
Generate Voiceovers & songs with AI
Create audio with more than 300 different voices in our library.

Welcome to the next generation of music creation with our AI Songs Library, where innovative artificial intelligence meets creative expression. Explore a vast selection of user-generated AI songs across genres, moods, and languages. From ambient and cinematic soundscapes to upbeat pop and deep, resonant tracks, our AI-driven technology brings unique, high-quality music to life, perfect for any project or personal enjoyment.
Whether you're a content creator, game developer, podcaster, or simply a music lover, our AI-powered song library offers something for everyone. Each track is crafted using advanced AI technology, ensuring realistic sound quality and a natural feel, with customizable options to suit your unique needs. From background scores to inspirational soundtracks, discover the versatility and depth of AI music on our platform.
Browse our AI Songs Library now to explore user-generated music, crafted with cutting-edge AI technology. Find the perfect soundtrack for your content, elevate your projects with innovative soundscapes, and experience the future of music creation today.